A zuzmarás fák dideregtek:
süppedt a hó a láb alatt…
A hótól fényes, néma úton
egy fiú és egy lány haladt.
A lány beszélt gyorsan, vidáman:
- tavasz fecskéje a havon -
A fiú egyszer, egyszer szólt csak:
„Kit szeret?...tudni akarom!”
A fiú egyszer, egyszer szólt csak:
„Kit szeret?...tudni akarom!”
A zuzmarás fák dideregtek:
süppedt a hó a láb alatt…
S a lány ajkán elhallgattak
a bohókás, vidám szavak.
Tavasz fecskéje messze rebbent,
s a fiú úgy sajnálta már –
Kihaltabb lett a tovaszálltán
a hófödött, fagyos határ…
…Egy házhoz értek…Bent vigasság,
hangos beszéd, víg emberek,
s a lány mohón, sietve mondta:
„Isten vele! Én bemegyek…”
Ajtó csapódott…és a fecske
bent volt a házeresz alatt…
A szél ott künn nevetve vágta
a fiú arcába a havat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése