Remegett az a csillag a tó tetején
buja kertben a fűz hol a vízre borult...
Soha virradatig nem aludt ki a fény.
Hova lett? Az eget kutatom. De kihunyt.
A falucska, az ifjui évek, a múlt,
ahol írtam először a verseimet,
hova boldog, örömteli holnap üzent -
oda már soha nem, soha nem visz el az út.
/Ford.: Kónya Lilla/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése