Jevgenyij Vinokurov: Sokat kellett...

Sokat kellett tanulva látnom,
sokat feledtem, ami ért.
Töröltem elesett barátom
arcáról kezemmel a vért.
Dohányt szappanra elcseréltem,
répát rejtett híg levesem,
tenyeréből etetett éppen
az ország.
Tengtem éhesen.

A fürdőháznál ösztövér fát,
juharfát láttam - zöldelőn.
S fogammal téptem a kenyérzsák
csatját a fagyban a mezőn.

Tábortűz mellett sokszor ültem,
inget, gatyát mostam magam...
S fázó kezem beléd töröltem,
költészet, én tűzmadaram!

Éltem, s belefáradtam abba...
De mint a sas, mely vakmerőn,
nyitott szemmel tekint a napba,
úgy néztem én feléd merőn.

/Ford.: Kálnoky László/