Búsan csörög a lomb,
Mert fú a szél:
Sűrűn dobog a szív,
Mert búm kél.
Kárpát kebeléből
A szél fú:
Tőled, szerelem! jön az éjjeli bú.
Lyány sziklakemény, lyány,
Csillagszép,
Nem látod-e kínom,
Mely dúl s tép?
Nem szánod-e kínom,
Mely tép s dúl,
S felforrva szememben ez arcra lehull?
Hajh rózsa, piroslik
Lángorcád,
Jer, könnye szememnek
Forrjon rád!
Hervadva hevétől,
Mely átfut,
Majd adsz temetőmre halottkoszorút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése