Apámmal utazunk a vonaton.
Hideg, sugáros, éji nyugalom.
A szunnyadó csöndesség lomha, mély,
de ébredez, hallucinál az éj.
Fázik az erdő, csontkemény a föld,
a dermedő ég alja sárgazöld.
Itt-ott egy oszlop, sötét palánk,
benn a kunyhókba késő lámpaláng.
Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér.
Egy ember. Egy hóban rekedt szekér.
Valami zaj, valami halk sírás.
Egy csillag árnya? Vagy valami más?
Fekete, nagy, ijesztő szélmalom.
Kék hold cikázik a fehér tavon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése