Nyugszik a templomi szilváskertben, megsimogatja
holmi öreg szellő. Karjára egy lány keze tegnap
liliomszálat tett. Hej, átszeli ő még száz falu hosszát.
Borral belocsolt utcákon kovásztalan kenyeret kap.
Száz faluból jönnek majd csontbetegek, s elébe
fekszenek, ő rájuk lép, s kiűzi a rosszat. A tánca
szelíd totyogás, feledett szavakat mormol a vállak mellett.
S estére az érből, az agyból, a házból a kórt kivadássza.
Ha elindul, jó nagyokat lép, mint a királyok.
Nyugatra sárga borostyánt ragyogtat a homloka lágyan.
S a mancs jobb és bal fele intve, akárha erdőt
osztana szét, hisz amott fent minden övé a hazában.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése