Csillag, ki alig pislogsz, te, a Göncöl alatt
hét fény közt habozó, mondd, te ki csillaga vagy?
Zöld császáré, pokolra jutott rossz szellemeké-e?
Mily ünnepet óvsz? Mire vársz? Mily teljesedésre?
Gyógyvizet őrzöl-e, vagy talán sír fölött vagy te a strázsa?
Egy népre, egy várra vigyázol, vagy csak egy árva virágra?
Mily terméseket őrzöl a földön, emésztve magad,
mily lelkekre vigyázol a kék boltívek alatt?
S ha enyém vagy, otthonom őre, te bágyadt, -
mondd, köveket sohasem hajigálnak utánad?
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése