Szilviám, siessünk, higgy szavamnak,
használjuk a drága perceket,
a vágyak teljessé fakadnak,
nem lelsz még korunk tüzébe hamvat,
s ennél különb nem jut nekem s neked.
Földünket ha dermeszti a tél,
Földünket ha dermeszti a tél,
jő helyébe szép idő tavaszkor,
s rétjeinken bája újra kél,
de jaj! Ha megfagyaszt az aggkor,
szép napunk már vissza sose tér.
Azt keressük mindennap, mi tetszik,
elmulatni létünk sürgető,
legfőbb ügyünk: mi új hevet szít,
bánattól a szívünk így menekszik,
kivesszük abból részünk, lesz idő!
Földünket ha dermeszti a tél,
jő helyébe szép idő tavaszkor,
s rétjeinken bája újra kél,
de jaj! Ha megfagyaszt az aggkor,
szép napunk már vissza sose tér.
/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése