Mikor a határon
Álmot szövő csend ül:
Fülemüle dala
Édesen megcsendül.
Telve bús panasszal
Sít az éjszakában,
Érző szíve beszél
Minden kis szavában.
Búját cserje, bokor
Sűrűjében zengi,
Dalos fájdalmában
Ne zavarja senki!
Dalolj fülemüle,
Rejtőző magányban!
Részvéttel hallgatjuk
Éneked mindnyájan.
A mi bánatunk is
Meg-megenyhül tőle,
Te, dalos madarak
Szépszavú költője!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése