John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt,
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre.
John Anderson, szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegyeknek:
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése