Porhavat zúdít a
fergeteg,
minden utat, ösvényt
eltemet.
Útközben a friss szél
elaludt:
hó lepi az erdőt,
a falut.
Boszorkány iramlik –
ott szalad!
Futkorászva söpri
a havat.
„Hej, ti lusta népség,
emberek!
Utakon előre
törjetek!”
Megijedt az orkán,
iszkol ám!
Menekül a messzi
sík haván.
Szél szökik fel hóbuckák
közül,
fejéről a sapka
leröpül.
Csőrével egy holló oda-
vág,
s reggel sapkát tart a nyírfa-
ág.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése