2014. november 1., szombat

William Wordsworth: Mogyorószedés


Egy volt e nap
(egyről beszélek, bár sokat megértem)
a halhatatlan mennyei napokból,
mikor mohó, fiús reménytől űzve
kiléptem kunyhónkból, vállamra vetve
óriási tarisznya, míg kezemben
hosszú kampót vittem, s egy távoli
erdő felé indultam - furcsa látvány,
gyomokkal tűzdelt büszke álruhámban,
amelyet takarékos mostohám
intése szerint aggattam magamra,
e tarka mezben, melynek meg nem ártott
ág vagy bokor, s mely jóval rongyosabb volt
a kelleténél. Vad sziklák között,
áttörve csapzott páfrány sűrüjén,
tüskés bozóton, kedves zugba értem,
hol senki nem járt, nem konyult törött ág,
nem hullt fonnyadt levél a pusztulás
hírnökeként: a mogyorók sudáran
tartották fel igéző terhüket.
Szűz látvány! - moccanatlan, visszafojtva
lélegzetem, álltam, hosszúra nyújtva
a drága percet: majd tartózkodó
gyönyörrel, vetélytárs nélkül vettem szemügyre
a kínálkozó lakomát: leültem
a fák alá s virágokat becéztem.
Ismeri ezt az érzést mind, akit
meddő várakozástól elcsigázva,
már nem remélt, édes öröm lepett meg.
Tán egy lugas volt ez, hol fák tövén
öt tavasz ibolyái nőttek újra,
s emberi szem nem látta hervadásuk,
s ahol a tündér forrásmormolás
örök. S én láttam csillámló habot,
és arcomat egy nagy zöld kőre hajtva -
amelyből, zöld mohától gyapjasan
több is hevert ott, szétszórt birkanyájként -
hallottam mormolást és mormoló dalt,
olyan derűvel, amelyet csak a
nyugalom ad, mikor a sziv pazarlón
apró dolgokban lel biztos gyönyört
s a puszta légben. Ám ekkor fölálltam,
s oly vadul és durván földre húztam
az ágat, hogy letört: s a mogyorók
zöld lugasa, az árnyas és mohos zug
eltorzítva és meggyalázva, csöndes
létét föladta: s hacsak nem mai
érzéseim vetítem rá a múltra,
mielőtt mámorosan kincseimtől
a dúlt lugasnak hátat fordítottam,
fájdalmat éreztem, látván a néma
fákat és az eget, tettem tanúját. -
Ezért, kedves leány, járj itt szelíd
szívvel a lomb alatt, szelíd kezekkel
érintsd - az erdőben lélek lakik.

/Ford.: Rakovszky Zsuzsa/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5