Egy hattyu alszik a tavon
mint rózsa, úgy lebeg,
léte folyékony s olvadó,
akár a fellegek.
Néhány árnyék a vízre ül,
mert nem talál haza -
nem is árnyék talán, csupán
fenyőfák sóhaja.
A hattyuk nem is rózsák,
de víziangyalok,
az ég álmodja őket,
ha olykor andalog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése