Fazekas Anna: Én szeretek minden ünnepet

Én szeretek minden ünnepet,

a szép vasárnapot,

és szeretem húsvét reggelét,

ha piros tojást kapok.

És szeretem május elsejét,

ha szélben zászló lebeg,

s a névnap is kedvemre van,

meg az összes ünnepek.

De a legszebb, legszebb ünnepem,

az igazán valódi jó,

ha karácsonyfával megjön a

szakállas Télapó.

Tudom, hogy a hosszú, fehér szakáll

csak vatta, s a prémkabát

nem a Télapót takarja be,

nem ám, hanem apát..

Ő csengettyűz ajtó előtt,

s a szánkó, mit húz: enyém.

Azt kérdi – hangja furcsa, mély:

-      No, hol vagy te kis legény?
Hallom, hogy rendesen tanulsz,
a tanítód is szeret.
Hoztam hát cukrot, szép ruhát,
és persze, könyveket.
És itt van, amit anyu, apu,
nagynénik, nagypapák
a szánra tettek, hogy hozzam el,
s kezedbe adjam át.
Az ajándék aztán mind olyan,
mire régen fáj a fogam.
Most van kis autóm, traktorom,
s egy mozdonyom, mely rohan
a körformájú síneken,
míg a föld csakúgy remeg:
a váltóőr vigyázzba áll,
s a zászlóval integet.
A traktor berreg. Indulás!
Az autó hosszan dudál.
Ennél szebb ünnep nincs is, mint
a karácsony délután.