Fjodor Tyutcsev: Éji hangok

 

A zöld kert édesen alussza álmát,
kék éjszaka becézi, öleli:
hogy sütnek a virágzó almafán át
a hold édes, arany sugarai!...

Csillagaival, ahogy a Teremtés
első estéjén, gyúl a fenti mély:
messziről valami halk zene zeng, és
a szomszéd forrás üdébben beszél...

Függöny szállt le, hogy a nappalt temesse:
várost és munkát álom permetez:
mint az erdők csúcsain, ébredezve
zsong a magasban ezer pici nesz.

Honnan e tétova zaj? Tán a testi
rabságból kitört gondolat-világ,
a hallható, de tündértestü, kezdi
kavarni az éj roppant káoszát?

/Ford.: Szabó Lőrinc/