Fjodor Tyutcsev: Mért ne morogna a tél?

 

Mért ne morogna a tél?
Kitelt az ideje!
Házára tör a tavasz
s kergeti kifele.

Mint siserehad űzi
minden a vén anyót:
az égből a pacsirta
zengi a riadót.

Dúl-fúl az öreg, átkoz
fényt, napot, meleget,
s a friss tavasz csak annál
hangosabban nevet.

Dühöng a bősz boszorkány
s gyúr egy marék havat
s a golyóval az édes
kölyök képébe csap -

de az elkapja a labdát
s belemosakodik
és gúnyos arca csak még
rózsásabban virít.

/Ford.: Szabó Lőrinc/