Fjodor Tyutcsev: Körül szőllőhegyek

 

Körül szőllőhegyek...Felettük
arany felhő, alkonyodó,
lent parti, vén köveivel küzd
s úgy zúg el az esti folyó.
Tekintetem merengve lépked
a fennsík felé, csendesen,
és ott, szélén a meredélynek,
egy kis kápolnán megpihen.

Abban a fenti házban, abban
halandó élet nem tanyáz:
körötte tisztán, szabadabban
özönlik a szellős varázs.
Hang oda, föl, alig morajlik,
a természet figyelni int -
és a hétköznap is olyan, mint-
hogyha ünnepnap volna mind.

/Ford.: Szabó Lőrinc/