Fjodor Tyutcsev: Még bánatos a föld

Még bánatos a föld, de itt
már mindent tavasz íze jár át,
szél rázza a rét dúlt bogáncsát
s a fenyők dermedt ágait.
Ködök hulló fátylain által
a Természet vár, aluszik,
látja, hogy tavasz közelít,
s azt üdvözli halk mosolyával.

Ó, lelkem, aludtál te is!
De ki vele már: mi igézi,
mi csókolja úgy, mi becézi,
s aranyozza ábrándjaid?
Hó fénylik s olvad melegedve,
ragyog az ég, pezsdül a vér -
szívedig a nap tüze ér,
vagy talán egy asszony szerelme?

/Ford.: Szabó Lőrinc/