Pósa Lajos: A muzsikások

A fényes Nap erdőn-mezőn
Virágokat fakaszt,
Szép dalával a pacsirta
Üdvözli a tavaszt.

Gyönyörködve hallgatnak mind,
Fű, fa virág rája:
- Dalolj, dalolj mezők lelke,
Isten muzsikása!

Csak egy béka pöffeszkedik
Kevélyen a nádon:
Ez is nóta? Mit nyikorogsz!
Mért nincs lakat szádon!

Likit-lakat...Kertek alatt...
Kutykurutty, brekeke!
Ezt hallgasd meg, te mezőnek
Nyikorgó kereke!

Varrok, varrok papucsot-csot
Csak nagy úr-raknak-nak...
Tó fenekén, sás levelén,
Kastélyba laknak-nak.

Pince...verem...mit keverem!
Kutykurutty, brekeke!
Tudsz-e ilyet, te mezőnek
Nyikorgó kereke!

- Majd tudok én, kelep, kelep!
- S ott terem egy gólya -
Hol a lábad, kelep, kelep!
Ez ám csak a nóta!

Fű, fa, virág fütyülnek a
Zengő pacsirtára:
Dalolj, dalolj, mezők lelke,
Isten muzsikása!