Gérard de Nerval: Fasor a Luxembourg-parkban

 

Oly könnyedén, mint a madár száll,
oly fürgén ment az ifjú lány:
kezében csillogó virágszál,
divatos dallam ajkán.

Talán szívemnek e világon
egy szív felelne, az övé,
s egy pillantásával magányom
nagy éjét földerítené!...

De ifjúságom, jaj, elillant...
Rám hulló lágy fény, ég veled, -
ifjú lány, dallam, drága illat...
Az öröm elszállt, - odalett!

/Ford.: Kálnoky László/