Sebaj azért, hogy picinke,
Kedves madár az a cinke,
Kúszva szökdel, röpked, ugrál,
Mindenüvé bekukucskál.
Kíváncsian, vakmerően
Barangol a zöld erdőben.
Nem kell csak egy szempillantás,
Túl a túlon a kis pajtás.
Játszogatnak nagy vidáman
Egymással szép társaságban.
Tréfálkoznak, évelődnek,
Jobbra-balra kergetőznek,
Meglapulva, el-elbúva,
Faodúból-faodúba.
Civakodás, az a vége -
De megint csak szent a béke.
Ugyan hol volt nevelőben?
Hol lett volna? Az erdőben.
Ott járt ő az iskolába,
Látszik is, hogy nem hiába.
Megtanulta jól a leckét:
Fürge szemmel nézeget szét.
Pusztítja a rovarokat,
Jó neki mind, nem válogat.
Bánja is ő, akárminő:
Hernyó, kukac, szitakötő.
Úgy eszi, mint a rántottát,
Vagy akár a legjobb tortát.
Le-lehajlik a falomb rá,
Köszönetet suttog hozzá.
Visszafelel egy víg nótát,
Pedig sohase tanult kótát.
Jöttével a hűvös ősznek
Búcsút mond a nagy erdőnek,
De nem megy el a fecskével,
Sem a búgó gerlicével.
Kertünknek lesz hű lakója:
Gyümölcsfánkat védi-óvja.
Tisztogatja kikeletre
Ágról-ágra zengedezve.
Sokat szenved téli fagyban,
De jó kedve mindig megvan.
Énekelget kinn a kertben...
Az ablakra fázva rebben.
Te, rossz gyerek, tégy vele jót,
Sutba azt a cinkefogót!
Nyisd ki inkább ablakodat,
Melengető két karodat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése