Google+ Followers

2014. december 31., szerda

Pósa Lajos: Kihült a fészek


Némán néz a szürke égre,
Üresen a kihűlt fészek!
Melegét már szertefútták
Fütyörészve, dudorászva a szélvészek.

Dalos madár dalolt itten
Boldogságot, honszerelmet...
Sűrű lombok suttogása,
Csörgő patak csobogása mellett.

Dalol-e még, oh, ki tudja!
Tán a tollát a szél hordja?
Mért nem inkább itt födte el
A fa hulló, hulladozó lombja!

Oh, hogy a fa, mint a könnyet,
Minden lombját úgy elsírja!
Hány örömnek volt bölcsője!
Hány örömnek lett a sírja!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5