Pósa Lajos: Két fészek

Villásfarkú fecske
Szálldogál, szálldogál...
Csőrében egy fényes,
Rezgő szárnyú bogár.

Amint siet haza
A jó uzsonnával,
Szomszéd eresz alatt
Csipogó sírást hall.

Oda repül gyorsan,
Nyílnál sebesebben:
Négy kis fecskefiók
Sír-rí a fészekben:

"Nincsen édesanyánk,
Nincsen édesapánk!
Nincs, aki etetne,
Gondot viselne ránk!"

"Nesze, te legkisebb!
Nesze, egy bogárka!
Csicseri, te is kapsz...
Várjatok sorjába."

S azzal tovább repül,
Hord a többinek is:
"Csicseri, ficseri,
Neked is, neked is!"

Kérdik otthon tőle
Apró fiókái:
"Hol voltál ily soká?
Meddig kellett várni!"

"Négy kis árva fecske
Sírdogál, sírdogál...
Csicseri, ficseri,
Annak is kell bogár."

Ezt is megeteti,
Azt is betakarja:
Mind a két fészeknek
Gondviselő anyja.