Z. Tábori Piroska gyűjtése: A kis csillag

Volt egyszer egy nagyon kíváncsi kis csillag. Szerette volna tudni, hogy mi van odalent a földön, ahová az angyalok, csillagok is lenéznek a felhőnyíláson keresztül. De onnan a magasságból nem sokat lehetett látni.

Egyszer, amikor Szent Péter nyitva felejtette az ég kapuját, a kis csillag leszökött és lejött a földre. Fehér fejkötőjét jól szemébe húzta, hogy rá se ismerjenek, köpenykéjét összegombolta, mert bizony hideg volt a földön, szállt a sok hópehely, éppen karácsonyra készülődtek az emberek.

A kis csillag bejárta a nagy várost, bekukkantott a házakba, mindenütt örömet, vigasságot látott, karácsonyfákat díszítettek, ajándékokat rendezgettek, friss sütemény illata szállott.

Csak egyetlen kis pincelakást talált a kis csillag, ahol olyan sötétség volt, mintha nem laknék benne senki. De ahogy jobban benézett, sápadt, fáradt asszonyt látott az asztal mellett szomorkodni, az ágyon meg, vékony, foszló takaró alatt beteg gyermek feküdt.

Bement a jószívű kis csillag, megkérdezte, miért olyan szomorúak karácsony estéjén. A szomorú asszony csodálkozva nézte a kis vendéget, elmondta neki, hogy nagyon szegények, már egy hónapja nincs munkája, nem is tud venni meleg takarót, orvosságot venni beteg gyermekének

A kis csillagnak nagyon megfájdult a szíve. Hamar levetette köpenykéjét, betakarta véle a gyermeket, fejkötőjét is levetette és a homlokán ragyogó aranycsillagot is odaadta a szomorú asszonynak, hogy vegyen rajta orvosságot, tüzelőt.

Az asszony boldogan sietett el, a kis csillag meg nekilátott s ahogy a mennyországban tanulta, összeszedte a szállongó hópelyheket és olyan csillogó kabátkát varrt belőle, amilyen csak az angyaloknak, meg a csillagoknak van.

Mire a szegény asszony visszajött, ott találta a csillogó kabátot készen, átvitte a szomszéd boltosnak, annyi pénzt kapott érette, hogy egy évig is elélhettek belőle.

A kis csillag meg visszaszállott az égbe, azt hitte, senki sem vette észre, hogy odajárt, de mikor a nagy égi karácsonyfa kigyúlt és minden csillagocska megkapta az ajándékát, a kis csillag kapta a legszebb köpenyt, fejkötőt és olyan nagy csillagot a homlokára, hogy egyszeribe nagy csillag lett belőle. S még azt is megengedte néki a jó Isten, hogy minden évben egyszer, karácsony napján lelátogathasson a földre.