Google+ Followers

2015. január 6., kedd

Fjodor Tyutcsev: Vallomás


Emlékszem, számomra az a
nap volt az élet hajnala...
Ő előttem állt, szót sem ejtve,
hullámként ringott ifjú keble,
szíve vert - arca elpirult,
aztán mind pirosabbra gyúlt,
majd, mint felhő mögül arany nap,
szavai kitörtek, szakadtak,
arany vallomás, csupa fény...
És egy új világ nyílt elém.

/Ford.: Szabó Lőrinc/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5