Emlékszem, számomra az a
nap volt az élet hajnala...
Ő előttem állt, szót sem ejtve,
hullámként ringott ifjú keble,
szíve vert - arca elpirult,
aztán mind pirosabbra gyúlt,
majd, mint felhő mögül arany nap,
szavai kitörtek, szakadtak,
arany vallomás, csupa fény...
És egy új világ nyílt elém.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése