Halál. Én úrasszonyomat
elraboltad tőlem, kegyetlen,
s lekötve tartasz, telhetetlen,
a bánat láncai alatt.
Erőm és kedvem elapadt.
Ártott ő neked? lehetetlen!
Halál!
Az életemből mi maradt?
Egyetlen szív voltunk mi ketten.
Úgy élek már csak, mint keretben
egy kép, vagy mint egy árnyalak.
Halál!
/Ford.: Vas István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése