Google+ Followers

2015. január 13., kedd

Francois Villon: Ballada



melyet Villon adott egy nemrég nősült
nemesembernek, hogy elküldje hitvesének,
akit karddal hódított meg

Reggel, mikor a karvaly felrepül,
nemes szokásból, tüzes gyönyörében,
rikoltozva és csapkodva örül,
s a szárnya párját érinti az légben:
vágyam lobog, hogy neked azt igérjem,
amit mi szeretők oly jónak érzünk
-      Averroes írt erről kötetében -
s ez az, amiért ketten együtt élünk.

Te leszel szívem hölgye egyedül,
egészen, míg el nem ér a végem,
gyöngéd babér a harcaim körül,
szép olajág, mely győz a szenvedésen,
ezt akarom, s mást nem kíván az ész sem,
-      én és az eszem ebben egyetértünk -
téged szolgálni, ez gyönyörűségem,
s ez az, amiért ketten együtt élünk.

Ha fölöttem a bánat összegyűl,
mert rám támad a szerencse dühében,
szelíd szemedtől haragja elül,
miként a füst eloszlik könnyű szélben.
Magom se vész el tested mezejében,
mert rám hasonlít majd a mi vetésünk,
hogy felszántsalak, Isten adta nékem,
s ez az, amiért ketten együtt élünk.

Ajánlás

Hercegnő, halljad ez, amit beszéltem:
egymástól nem lesz idegen a vérünk,
a szívemet a szívedért cserélem,
s ez az, amiért ketten együtt élünk.

/Ford.: Vas István/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5