Google+ Followers

2015. január 6., kedd

Heltai Gáspár: Egy rókáról, egy farkasról és egy oroszlánról



Egy farkas igen megéhezvén, erővel elvett egy ludat a rókától, melyet az a fiainak vitt. A róka könyörgött a farkasnak, hogy adja vissza a ludat, mert az ő fiai meg fognak halni éhen. Mondta a farkas:

- Tűnj el innen, te senkiházi, ne zúgolódj! Mert mindjárt elszakad a subád!

Elment a róka bánkódván. Sok idő múlva egyszer a róka a víz mellett talált egy halat, mely még eleven volt. Midőn azt a róka megette, és csak a farka volt hátra, odakerült a farkas. És mikor látta a farkadarabot, így szólt:

- Jó atyámfia, róka, add nekem azt a darab halat!

- Bátran vidd el! - felelte a róka.

És a farkas megette a darab halat, majd így szólt:

- Bizony, jóízű volt. Kár, hogy nincsen több.

- Ezekből eleget foghatunk, mert igen jó halász vagyok én. Ezt is én fogtam.

- Taníts meg engem is - kérte a farkas.

- Örömest, menj be a faluba, ott - közel a végéhez - egy kelmefestő lakik, annak a fala alatt áll egy nagy kosár, melyben gyapjút szoktak a patakban megmosni. Lopd el azt, és hozd ide. Ezzel annyi halat fogunk, hogy elcsodálkozol belé.

Elment a farkas, és ellopta a kosarat, és elhozta a patakhoz a rókának. A róka vett egy fűzágat, gúzst tekert belőle, és mondta a farkasnak:

- Jer, állj be a vízbe!

És a farkas beállt a vízbe. És a róka erősen odakötötte a kosarat a farkas farkához, és így szólt:

- No, indulj át a vízen, de hátra ne tekints, mert megijednek a halak és elmennek. Én hátul megtartom a kosarat, és farkammal kétfelől belekergetem a halakat. De erősen húzzad, és ne gondolj véle, ha nehéz, mert annyival több leszen a hal.

Húzni kezdte a farkas a kosarat, és a róka csapkodni kezdett a farkával, egyik lábával tartotta a kosarat, a másikkal köveket szedegetett a kosárba. Mikor immár félig volt a kosár kövekkel, a farkas így szólt:

- Igen nehéz már a kosár! Csak alig bírom! Talán jóllakunk ennyivel is!

- Hallgass veszteg! Mind elűzöd a halakat!

Erősen húzta tehát a farkas a kosarat. Mikor pedig a róka mind megtöltötte kövekkel, mondta a farkas:

- Elég, az istenért, immár mozdulni se bírok, majd kiszakad a farkam!

Mondta a róka:

- Hátra ne tekints, mert mind kifutnak a halak. Én bemegyek a faluba, és egy dézsát lopok, és kiszedek a halakból, könnyebb lesz azután a kosár!

Midőn pedig a faluba ment, megszólította a pórokat:

- Mit álltok itt? Nem tudjátok-é, mit csinál mostan a lator farkas? Régebben mind elhordta a bárányotokat, borjútokat, és mennyi nagy kárt tett a disznócsordában! Evvel nem elégedett meg, hanem lement a patakhoz, és ott halászik, és még a halakat is el akarja vinni!

Elrohantak mindnyájan ezt hallván, és pálcákat és dorongokat és karókat ragadván a patakhoz futottak. Íme, hát ott állt a farkas a kosárhoz kötve. A pórok beszökellvén a vízbe, verni kezdték erősen a farkast, de az nem mozdulhatott a kosártól. A nagy verekedésben addig huzakodott, hogy leszakadt a farka, és kurtán elszaladt. Mikor elszaladt, a faluval szemben egy dombra mászott fel betegen a nagy verés miatt. Keservesen nézett a falura, és így szólt:

- Ó, de sok pecsenyét hordtam ki belőled! Milyen jóllaktam a bárányokkal, borjúkkal és disznókkal! Ki az ördög vett rá erre, te bolond zsivány, hogy halásszá légy? No, lator róka, megcsaltál ugyan, de meg nem úszod! Bizonnyal kitöltöm bosszúm rajtad.

Akkoriban megbetegedett a vadaknak királya, az oroszlán, és hasfájástól igen gyötrődött, hozzámentek ezért mind a vadak, hogy királyukat meglátogassák. Elment hozzá a kurta farkas is, és megkérdezte őt a király:

- Jó farkas, nem tudsz-e valamilyen orvosságot a hasfájás ellen?

- Tudok én, igen jót - felelte a farkas. - Itt a mezőben nem messze van egy kövér róka, igen ravasz és kevély. Mikoron az idejön, hívasd be, nyúzd le a bőrt róla és köttesd a hasadra, akkor elmúlik minden fájdalmad! Csak arra kérlek, ó, jó királyom, hogy mikor lenyúzod a bőrt a rókáról, úgy nyúzzad, hogy meg ne haljon bele, hanem elevenen megmaradjon.

A róka pedig lyukat vájt közel az oroszlán barlangjához, s így mind kihallgatta, amit a farkas mondott, hogyan tanította az oroszlánt az orvosságra. Mikoron tehát a farkas elment az oroszlántól, elment a róka, sárban meghentergette magát, fokhagymát evett, s így ment el az oroszlán barlangja elejbe, és köszönt a királynak. Mondta az oroszlán:

- Jöszte, jó rókám, hadd becézgesselek, mert igen szeretlek.

Felelte a róka:

- Meg ne bántódj, felséges király, de oda nem mehetek. Én most tisztátalan vagyok, sárba estem és fokhagymát ettem. És ím, láthatja felséged, illetlenség volna, ha most felséged közelébe mennék.

Kérdezte az oroszlán:

- Hol jártál, hogy sárba estél?

- Igen messze földről jöttem. Mert midőn meghallottam, hogy felséged beteg, sok földet bejártam, hogy felségednek orvosságot kérdhessek. Így jöttem igen megfáradva, s ahogyan a pallón általmentem, szédelegni kezdett a fejem, így estem a sárba.

- Jámbor vagy. Mi az az orvosság?

- Nincsen ég alatt jobb, mint friss farkasbőrt melegen a hasra kötni. Vagyon pedig itt egy farkas nem messze, azt kurta farkasnak hívják. Mert nem jó helyen járt, hát ott kellett a farkát zálogba hagynia. Azt elhívatja felséged, közel kéreti, mintha valami titkot akarna súgni neki, azután megfogja, lehúzza a bőrt róla szépen, hogy meg ne haljon, és a fején és a lábain meg kell hagyni a szárt. Úgy kössed a meleg bőrt a hasadra, és fejemre mondom, mindjárást meg fogsz gyógyulni.

Mondta az oroszlán:

- Menjél, küldj valakit érte, hogy mindjárást eljöjjön.

Miután érte mentek, a róka átellenben egy meredekre felmászott, és onnét várta a dolog végét. Midőn a farkas eljött, mondta az oroszlán néki:

- Jöjj ide, valami titkot mondok.

Mikor a farkas odatartotta a fülét, elkapta az oroszlán a farkast, lenyúzta a bőrét, de a fején és a négy lábán meghagyta, és így szólt:

- Eredj innen, mert azt mondják, igen gonosz vagy, és latorságodért kellett a farkadat zálogba hagyni. Légy jámbor, mert a többit is lenyúzom!

Mihelyst a farkas kijött a barlangból az oroszlán elől, sebes testére kezdtek sietni a legyek és a darazsak, mardosni és csípni kezdték a testét. Futni kezdett szegény, és a meredek alá ért, ahol a róka állt. És a róka kiáltozni kezdett:

- Hallod-e? Hallod? Ki vagy? Csoda dolgod vagy! Mely igen meleg van, mégis bélelt a süveged, és kesztyűd vagyon. Nem kérek tetőled tanácsot. Talán doktor vagy, hogy kalapot vettél fel, és kesztyűt is viselsz? Eredj innen, gazfickó, úgy tetszik, megfizetted a lúd árát!


És a szegény farkas elpironkodott onnét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5