Google+ Followers

2015. január 4., vasárnap

Jacques Tahureau: A nyirkos éj


A nyirkos éj megkoszorúzta fenn
fejét sok fényes csillaggal az égen,
s kínjaik után az élők szemében
enyhe álmot ébresztett édesen:

ciripeltek a tücskök élesen,
harsogott metsző énekük a réten,
s az erdők fölött sápadt-sárga fényben
sugárzott a fakó hold csöndesen:

midőn megláttam nimfámat, - a drága
nyakamba ugrott lováról leszállva,
s ízes csókok közt enyelgett velem.

A napnál már jobb nekem az éjfél,
és kedvesebb a homály is a fénynél,
mert benne boldogít a szerelem.


/Ford.: Rónay György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5