Google+ Followers

2015. január 6., kedd

Joachim Du Bellay: Már kertje kóbor csillagseregét


Már kertje kóbor csillagseregét
egybeszedte az Éj, s hogy ködlakába
érjen, míg rá nem ront a nap világa,
hajszolni kezdte ében szekerét.

India felől piroslott az ég,
a Hajnal szőke fürtjét szétzilálva
gyémánt harmatot szitált a világra,
és gyöngyösen fölcsillámlott a rét:

de ím, nyugatról, mint egy élő csillag,
nyájas folyóm! zöldellő partjaidnak
gyöpére száll egy Nimfa és kacag:

s ekkor, ez új Hajnal láttán a szégyen
kettős pírjával lobban fel az égen
az indus és az anjou virradat.


/Ford.: Rónay György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5