Ha az öröklétben egy villanás csak
sorsunk, és visszahívni nem lehet
a forgó évvel elszállt perceket,
s mulandó minden lénye a világnak:
Én rab lelkem, miféle álom áltat?
Napunk homálya mért tetszik neked,
ha vállaidon sugárzóbb egek
felé szállni elég erős a szárnyad?
Ott a kincs, melyet minden szellem
áhít,
ott a béke, melyre mindenki vágyik,
ott a gyönyör s a szerelem, az
áldott.
Ott a magasban, ó lelkem, a kék ég
ölén majd ráismerhetsz ama szépség
eszméjére, kit a földön imádok.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése