Google+ Followers

2015. január 6., kedd

Joachim Du Bellay: Ha az öröklétben


Ha az öröklétben egy villanás csak
sorsunk, és visszahívni nem lehet
a forgó évvel elszállt perceket,
s mulandó minden lénye a világnak:

Én rab lelkem, miféle álom áltat?
Napunk homálya mért tetszik neked,
ha vállaidon sugárzóbb egek
felé szállni elég erős a szárnyad?

Ott a kincs, melyet minden szellem áhít,
ott a béke, melyre mindenki vágyik,
ott a gyönyör s a szerelem, az áldott.

Ott a magasban, ó lelkem, a kék ég
ölén majd ráismerhetsz ama szépség
eszméjére, kit a földön imádok.


/Ford.: Rónay György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5