Jártam magamban
a réteket,
és semmi szándék
nem vezetett.
Kis virág intett
tüstént felém,
ily kedveset még
nem láttam én.
Letépni vágytam,
s ő szólt sietvén:
föld rejti el, de
van gyökerecském.
A mély talajba
benőve állok:
kerekre abból
telnek virágok.
Hízelkedéshez,
bókhoz nem értek:
ne tépj le, ültess
kertedbe, kérlek.
*
Jártam magamban
erdőt s hegyet:
kedvem vidám volt,
vágytam a távolt -
ez vezetett.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése