Google+ Followers

2015. január 8., csütörtök

Johann Wolfgang Goethe: Útfélen


Jártam magamban
a réteket,
és semmi szándék
nem vezetett.

Kis virág intett
tüstént felém,
ily kedveset még
nem láttam én.

Letépni vágytam,
s ő szólt sietvén:
föld rejti el, de
van gyökerecském.

A mély talajba
benőve állok:
kerekre abból
telnek virágok.

Hízelkedéshez,
bókhoz nem értek:
ne tépj le, ültess
kertedbe, kérlek.

*

Jártam magamban
erdőt s hegyet:
kedvem vidám volt,
vágytam a távolt -
ez vezetett.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5