Két szegfűbimbó fogad,
szomszédom kertjét ha járom,
át is megyek napra nap,
nézem bimbózásukat,
s nyílnak-e már, egyre várom.
S gondoltam már hirtelen,
életemnek árva ősze
szebb lesz, ha a néptelen
gyepről magamhoz veszem
egyiküket télidőre.
S éjféltájt, hogy tervemet
véghezvinni eltökéltem,
s minden cselt kitervelek,
mielőtt bármit teszek,
eszembe jut idejében:
zsenge szegfűk megnyerőn
szépek egymást közt, a kertben:
de kopár, hideg tetőn,
hol a köd jár és a főn,
tüstént hervadnak leverten.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése