Szeretsz, mondod: de hangod oly
szemérmes, mintha apáca
dúdolna halk vecsernyét
az estharang szavára -
szeress valóban!
Szeretsz, mondod: de mosolyod
hideg őszre virradó nap,
akárha kántorböjtjét
nyögnéd szent Cupidónak.
Szeress valóban!
Szeretsz, mondod: de nem tanít
több üdvre korallpiros szád,
mint tengeri korallok,
mik csókra állni lusták -
szeress valóban!
Szeretsz, mondod: de a kezed a
szorítást nem viszonozza,
s holt, mint egy szoboré, míg
enyém perzselni tudna -
szeress valóban!
Ó, súgj egy-két szót, tüzeset!
Ha lángjuk emészt, nevess te,
s szerelmesen szoríts! - Ó,
csókolj, s temess szívedbe!
Szeress valóban!
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése