Google+ Followers

2015. január 6., kedd

John Keats: Szeretsz, mondod...


Szeretsz, mondod: de hangod oly
szemérmes, mintha apáca
dúdolna halk vecsernyét
az estharang szavára -
szeress valóban!

Szeretsz, mondod: de mosolyod
hideg őszre virradó nap,
akárha kántorböjtjét
nyögnéd szent Cupidónak.
Szeress valóban!

Szeretsz, mondod: de nem tanít
több üdvre korallpiros szád,
mint tengeri korallok,
mik csókra állni lusták -
szeress valóban!

Szeretsz, mondod: de a kezed a
szorítást nem viszonozza,
s holt, mint egy szoboré, míg
enyém perzselni tudna -
szeress valóban!

Ó, súgj egy-két szót, tüzeset!
Ha lángjuk emészt, nevess te,
s szerelmesen szoríts! - Ó,
csókolj, s temess szívedbe!
Szeress valóban!


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5