Ég veletek múltam lehullott rózsái
ég veled ifjúság, mit lángok között éltem
drága borom utolsó kortyait iszom
sarkamban az idő, hogy csináljunk
számadást.
Nem siratok már és nem gyűlölök senkit
ha elmúlt a tél, új tavasz bontja
szárnyait
sok boldog virágot szül a gyönge hajtás
nyáját őrizve asszonyra gondol a pásztor.
Csöndben csak nézem, hogyan szövi hálóját
vértelen ujjaival az idő angyala
vad lován hogyan közeledik a végzet
hogy maga mellé emeljen a nyeregbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése