Google+ Followers

2015. január 10., szombat

Sztyepan Petrovics Scsipacsov: Kéz a kézben


Mentünk, nekivágva az útnak,
hó fújta be csizmanyomunkat.

Már nem tudom én se ma, hányan
vonultunk, falubéli fiúk.
Mentünk felhőszakadásban.
Hova vitt - ma ki tudja - az út?

Spaletta szakadt le a pántról,
nem bírta a szél erejét,
söpörve Ural viharától,
fehérbe borult a vidék.

Éj jött, s a vihar szele tombolt
vakítva, süvöltve felénk,
hátunkon a hó fagyosan folyt,
olvadt patakok vizeként.

Csapásokat állva haladtunk,
hol az éjszaka legfeketébb,
de mi kézen fogva kutattuk
az élet örök melegét.

Ha a népek is egyet akarnak,
nem téved el egy sem az éjben,
ne vágjanak ők a viharnak,
- csak kéz a kézben!


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5