Google+ Followers

2015. január 10., szombat

Marguerite de Navarre: Isten veled!



Isten veled, szerelmem tárgya, mely
magára vonta szemem sugarát,
édes tartása szép ruhát visel,
s szép fegyverekkel ékíti magát.
Nincs szemsugár, mely szebb alakra szállt,
mint az enyém. Isten veled, merészség!
Nem ismernék jobbat, mint ezt a bájt,
ha nem tudnám szépséged annyi vétkét.

Isten veled, okos beszéd, amely
illő, de mégis bölcs ereje szárnyal,
az ellenségre villámlik, ha kell,
de nyájas és szerény a jóbaráttal.
Isten veled hang, hangsúly, vad varázzsal
győztél le engem, fényes értelem,
és szavadért, mely zeng, mint víg madárdal,
halálosan epedve fáj szivem.

Isten veled-et mondok már kezének,
amelyet bízva érintett kezem,
tudtam, a tisztesség ellen se vétek,
ha kezemet kezébe helyezem.
Most ellenség lettél. A szerelem
kegyetlenségre váltotta hitét.
Isten veled, te kéz, már nem lelem
rajtad a hűség s becsület jegyét.

Isten veled, régi „Isten veled”.
Hányszor mondtam, nagy útra indulóban!
Isten veled, te hűség, amelyet
igértél és melynek hitét megóvtam.
Álnokság rejtőzött a régi szóban.
Titkos szándékát most már láthatom.
Isten veled, „Isten veled”, te szótlan,
az emléked is csupa fájdalom.

Isten veled, te szív – nekem mit adtál?
Te ültettél biztos halált szivembe,
megölte vak hite s örök szerelme,
és többet írni erőm nem maradt már.

/Ford.: Vas István/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5