Hogy miért sóhajtok ennyit, ó, ne
kérdjed!
Olyan gyászos hír érkezett ma hozzám,
mely megbénít egészen: sápad orcám,
gyötört testemben félig holt a lélek.
Úgy érzem, most már nem sokáig élek,
a gyors halált bocsátja, jaj, a sors
rám:
elment a városból az én madonnám,
kínom maradt csak itt, mely szaggat,
éget.
Elvitte szívemet, - szemem sír egyre
fénye után, mely tőle messze
szállott:
őt esdi másra nem bír nézni sem.
Szemem a kedves ház elé viszem:
az ajtót, falat nézze legalább ott,
hol hölgyemet meglátta s megszerette.
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése