Google+ Followers

2015. január 13., kedd

Otto zur Linde: Amarillisz


Ó, néma amarillisz,
nyílsz az ősz parlagán.
Gyümölcs s virág ha volt is,
te maradtál csupán.

Behoztalak szobámba,
hűs erkélyen ne légy.
A nyár véglobbanása
vagy te. Vénül az év.

Szívem is összefagyva,
hajam fehér ma, ládd.
Légy őszöm végjutalma,
halk, bús. Gyümölcs s virág,

mit a szív s szellem hozott, ma
hervadt már s földsüket.
Csalódás őszi lombja
kínt, jajt, bajt eltemet.

Bárcsak láng állna némán
síremlékül fölém!
Ó, amarillisz, énrám
csak ott túl vár a fény.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5