Ó, néma amarillisz,
nyílsz az ősz parlagán.
Gyümölcs s virág ha volt is,
te maradtál csupán.
Behoztalak szobámba,
hűs erkélyen ne légy.
A nyár véglobbanása
vagy te. Vénül az év.
Szívem is összefagyva,
hajam fehér ma, ládd.
Légy őszöm végjutalma,
halk, bús. Gyümölcs s virág,
mit a szív s szellem hozott, ma
hervadt már s földsüket.
Csalódás őszi lombja
kínt, jajt, bajt eltemet.
Bárcsak láng állna némán
síremlékül fölém!
Ó, amarillisz, énrám
csak ott túl vár a fény.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése