Google+ Followers

2015. január 5., hétfő

Pierre de Ronsard: Télen


Ha beköszöntenek a hosszu, téli éjek,
s lassan forog a Hold a díszes szekeren,
s nem szólal a kakas, csak késő reggelen,
s egy éjt egy évre tart, ha bánatos, a lélek:

megölne unalom, de árnyalakod éled,
nehéz szerelmemet így osztja meg velem,
karomban éjszaka időzik meztelen,
s fülembe zeng hazug örömtől édes ének.

Valódi lényeged kegyetlen, büszke, vad,
de képzelt alakod örömöt titkon ad.
Képeddel alszom el, képed vigasztal este.

Ilyenkor álmaim jó fátyola alatt
képeddel rászedem szerelmes gondomat.
Magunkat gyönyörül használni, nem rossz ez se.


/Ford.: Vas István/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5