Google+ Followers

2015. január 2., péntek

Pósa Lajos: Az ökörszem


Pici madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem,
Gondtalanul szökdécselget,
Fényes hátú bogárt kerget.

El-elbúvik a sövénybe,
Farakásba, repedésbe.
Már a másik pillanatban
Újra itt van s tova illan.

Ha derűs vagy borús az ég:
Aranyos a kedve mindég.
Fa tetején, bokor alól,
Tüske közt is vígan dalol.

Egyszerű csak a ruhája,
Nem sokat ad a pompára.
Minek az egy víg madárnak?
Kertek, erdők dalosának?

Pici madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem,
Fiókának jó szülője,
Hű dajkája, nevelője.

Pártfogója az árváknak,
Anyátlan kis madárkáknak,
Ha lát egyet elhagyatva:
Fölneveli, táplálgatja.

Hogyha tarlott már a határ:
Megy a daru, fecskemadár.
az ökörszem nem megyen el,
Itthon marad, itthon telel.

Mikor zúg-búg a zivatar
S északi szél havat kavar:
Kiül a ház fedelére
Vagy a sövény tetejére.

Hű marad zord hazájához,
Puszta kerthez, száraz ághoz,
Dala hozzánk vígan csendül,

Egy hang a szép kikeletbül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5