Google+ Followers

2015. január 19., hétfő

Révay Miklós: A kikeletről


Víg tavasz, a kerek esztendő szebb része derül fel.
S új pompájával tér, mezeinkre kiszáll.
Újúl a nagy föld, mindent a lágy meleg éleszt,
S könnyű szellőnek lengedezése nevel.
A rothadt gyökerek gyönyörűn ifjadva kihajtanak,
Zöld fűvel a nyirkos rét mosolyodva frissül.
Gyenge virágokkal kezdenek kiesülni határink,
És a bimbózó ág leveleknek ered.
A friss csergeteg is szabadabb forrásra felenged,
Szép kövecses feneket tiszta folyása mutat.
A hasadó hajnal pirosabban fejti ki keblét,
S vidítóbb nedvvel gyöngyei hullanak alá.
Ami csak él, most minden örül, öreg és piciny állat:
Új elevenséggel minden örömbe merül.
A nyers ifjúság, a zöld pázsitra kikapván,
Víg eleven, játszó, friss keze, lába futós.
Még az öreg nép is, megaludt bár vére, felújúl:
Víg fiait nézvén víg mosolyodva mulat.
Gondos akolba szorult juhnyáj s jászolra lerázott
Csorda, szabad kényén most legelőre kijár.
Fecskesereg kis agyagfészkét rakogatja csevegve,
S ház fedelét gólyák már kelepelve ülik.
Mindenféle madár, öröm új éneknek eredvén,
Hol szép zöldellő ágra, hol égbe repes.
Csak nekem itt egyedül, ó! csak nekem árva szegénynek,
A bús aggodalom szivem epesztve öli.
Hervadozik képem kikelet természete ellen:
Elfogyok, újulást nem veszen életerőm.
Itt vagy-e már? érez testem bomlása, keservem
Eltörlője, Halál! S elviszel ugye tehát?
Nyílnak már örök életnek szép ajtajai, látom,
S ott benn jobb kikelet jobb örömünkre derül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5