Google+ Followers

2015. január 13., kedd

Z. Tábori Piroska: A tündérerdő



Élt egyszer egy szelidlelkü, jóságos asszony. Olyan szelid volt a lelke, hogy soha, semmi élőt meg nem ölt, ha bogárka szállt a kezére, kivitte, letette a zöld fübe, békára, gyikocskára rá nem lépett volna s ha valami kis beteg állatot talált, addig ápolta, míg meggyógyult. Volt az asszonynak egy fia is, azt is arra tanitotta, hogy meg ne öljön semmi élőt.

Fönt lakott az asszony a fiával a nagy hegyek között, sűrű erdőben. A legény kijárt az erdőbe gabonát, epret szedni, vadméhek mézét kereste meg, a fák bogyóit gyüjtötte, abból éltek.

Egyszer, amint az erdőn járt, keserves kiabálást, rikácsolást hallott. Arra ment, hát egy nagy kígyó verekedett egy szép hófehér madárral. A kígyó meg akarta fojtani a madarat, a madár meg védekezett.

A legény hamar követ vett föl s már éppen agyon akarta verni a kigyót, hanem még jókor eszébe jutott az édesanyja tanitása: semmi élőt ne ölj! Azért csak szépen megfogta a kígyó nyakát, rátette a követ, hogy mozdulni sem tudott. Aztán otthagyta. A madár meg, amint a kigyótól megszabadult, megrázkódott és gyönyörü ifjú lett belőle. Azt mondta a legénynek: - Köszönöm, hogy megszabaditottál. De még jobban köszönöm, hogy nem ölted meg a kigyót. Ez itt a tündérkirály erdeje, aki ebben valami élőt megöl, azt örökre számüzik a föld alá, sötét barlangba.

Ha miattam megölted volna a kigyót, mindketten a barlangba kerültünk volna. Most csak gyere utánam. – Azzal levette a kigyóról a követ, igazi formájában már nem árthatott a tündérnek, sietve el is bujt a föld alá, soha többet elő nem került.

A legényt pedig a tündérifjú gyönyörü völgybe vezette, rakva voltak ott a fák gyümölccsel, tiszta forrásvíz fakadt a sziklából, virágszőnyegen járt a lába, apró tavacska partján gyönyörü fehér házikó állott. Azt mondta a tündér: - Ez mind a tiéd. Hozd ide édesanyádat is és éljetek boldogan. De csak addig tart a boldogságotok míg semmi élőt meg nem öltök.

Vigyázott is a legényke, nehogy élőt megöljön, ott is maradhattak a völgyben örökre, mert az a forrás olyan csodálatos volt, hogy aki a vizéből ivott, soha meg nem öregedett.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5