Felnéz a Föld. Körül
éj van, félelmes, fénytelen.
Csönd megkövül,
csak kín feszül
ősz fürtjein s félelem.
"Vízpart a börtönöm,
balvégzet ártó ujja fog,
láncod nyögöm,
fagyos közöny!
S az ősök atyja fenn zokog.
Zokogj, boldogtalan!
Álnok, vad, önző rettenet!
Béklyóiban
a Vágy hogyan
gyújtson fel ifjú szűzeket?
Elrejti mámorát
a rügyfakasztó szép Tavasz?
Ha nap leszállt,
szánt-vet tovább
sötét, vak éjben a paraszt?
Törd szét e láncokat,
velőmig hat a vas foga!
Legálnokabb,
rút kárhozat:
szabad szerelmek gyilkosa."
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése