Halld hát! A Bárd beszél!
Ki múlt-jelen-jövőbe lát,
ki hallja még
a Szent Igét,
mely ősi fák között kiált,
s megtévedt lelkeken
zokog, ha hull az esti dér,
hogy úr legyen
a zord egen,
míg tűnő fénye újra él!
"Térj vissza, visszatérj,
ó, Föld, a fűből égre láss,
fáradt az éj,
és lomha, mély
álmából jő a pirkadás!
Elég a búcsu már!
Elmenned nem szabad!
Vízpart, sudár
csillagsugár
tiéd, amíg felkél a nap."
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése