Meguntam az álmokat:
ütött-kopott márvány triton,
körötte hab:
s egész nap nézem én
e szép hölgyet, akárcsak
könyvből mosolyogna felém
képe a bájnak,
melyből bőven merít szemünk
s fülünk gyönyörűséget,
csak hogy bölcsek legyünk,
mert jobbá tesznek az évek:
de hát, de hát
való vagy álom ez vajon?
Bár leltem volna rád
lobogó fiatalon!
Hisz megvénülök, álmatag,
ütött-kopott márvány triton,
körötte hab.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése