Google+ Followers

2015. január 13., kedd

Wystan Hugh Auden: Victor


Victor, a csöppnyi lurkó,
egy szép napon világra lett:
s az apja térdére vette őt:
"Családod csúffá ne tedd."

Victor csak nézte az apját,
két nagy szeme ámuló,
s az apja szólt:"Victor, kisfiam,
te ne hazudj senkinek, jó?"

Victor az apjával egyszer
egy kicsike kocsiba ült:
s az apja azt olvasta:"Boldogok,
kiknek tiszta a szívük."

Tél volt, fagyos december,
nem gyümölcsérlelő:
s az apja a szívével összerogy,
lábán cúgos cipő.

Tél volt, fagyos december,
mikor elnyelte őt a hant:
Victort meg egy nagybácsi révén
a Midland Vidéki Bank.

Tél volt, fagyos december,
csak tizennyolc éves ő,
de főkönyve tiszta, és rendben a kassza,
és fehér a kézelő.

Szolid penzió volt a Peverilk,
ahol Victor szobát keres:
s az Idő csak leste, leste őt,
ahogy macska az egérre les.

A fiúk a vállára vertek:
"Voltál nővel? - kérdezte mind. -
Gyere mulatni szombaton éjszaka!"
Victor mosolyog és nemet int.

A vezér előtt a bankban
egy Corona szivarcsutak:
"Victor jó fiú, de ahhoz
riadt kis egérke csak."

Victor fölment a hálószobába,
másnap óracsöngésre kelt:
s most az ágyba vitte a Bibliát,
s olvasta Jezabelt.

Április elsején történt:
Anna a Peverilbe jő:
a szeme, a szája, a melle, a lába,
a mosolya férfiölő.

Külsőre épp olyan szűz volt,
mint az első áldozók,
de kislány-magát úgy nyújtotta át:
ajkán pezsgő volt a csók.

Április második napján
Anna bundában lépegetett:
Victor a lépcsőn meglátta őt,
és beleszeretett.

Mikor először nőül kérte,
Anna kacagott:"Férjhez? Sosem."
Mikor másodszor kérte, hallgatott,
aztán mosolygott s azt mondta: "Nem."

Anna leült a tükör elébe,
fintort vágott és bámulta merőn:
"Victor buta, mint egy esős délután,
de nekem nincs jövőm."

Mikor harmadszor nőül kérte
a szennyvízcsatorna mögött,
Anna csókja úgy csattant, mint egy pofon:
"Nincs vágyam semmi több."

Kora augusztus, esküvő múltán
Anna így szólt:"Csókolj meg, csacsi."
Victor válaszul átölelte:
"Ó, Helénám, trójai."

Szeptember közepén történt:
Victor munkába zarándokolt:
gomblyukán virág, már későre járt,
de Victornak jókedve volt.

A fiúk épp Annát beszélték,
az ajtó nyitva maradt:
"Szegény Victor nem tud semmiről,
de így persze boldogabb."

Victor csak állt, mint egy kőszent,
az ajtó nyitva maradt:
"A kis Austinban abból a nőből
jutott nekem is egy adag."

Victort felszívta a High Street
s a város szélén a csönd,
a munkástelep és a szeméttelep,
s a szeméből ömlött a könny.

Victor az alkonyba nézett,
oly egyedül, mint soha még:
"Apám - sírt , ott vagy, a mennyben?"
"Inconnu" - mondta az ég.

Victor a hegyekre nézett,
csak hó volt fönn a hegyen:
"Apám - sírt -, ezt akartad?"
S a hegy azt mondta: "Nem."

Victor az erdőhöz ért el,
"Apám - sírt -, lesz hű hitvesem?"
S fejét rázta mind a tölgy és a bükk,
s a válasz az volt:"Sosem."

Victor a mezőhöz ért el,
ahol füvet kaszál a szél:
"Apám - sírt , szeretem" - s jött a szó:
"Már nem sokáig él."

Victor a folyóhoz ért el,
állt a mély, sűrű víz előtt:
"Apám - sírt -, mondd, mit csináljak" -
s a víz szólt:"Öld meg őt."

Anna az asztalnál ült, és
kirakós kártyát vetett,
Anna az asztalnál ült, hogy
a férjét így várja meg.

Az első lap nem volt a dzsóker,
és nem volt a káró bubi,
és nem volt a kör dáma, kör király:
a pikk ászt húzta ki.

Victor az ajtóban állt meg,
csak állt és semmit se szólt.
Anna ránéz:"Mi baj, édes?"
de Victor nem válaszolt.

A bal füle hangot hallott,
és jobbról zúgott a jel,
s a tarkója legmélyén zúg a hang:
"E nőnek ma halnia kell."

Victor megfogta a kését,
arca árkolt és merev:
"Anna, jobb volna neked, ha sohasem
születtél volna meg."

Anna fölkelt az asztal mellől,
Anna fölugrik és sikolt,
de Victor jött lassan feléje,
mint álombeli holt.

Anna a dívány mögé mászik,
lerántja a függönyrudat,
de Victor jött lassan feléje,
és így szólt:"Kérd az Urat."

Anna föltépi az ajtót,
és rohan és meg sem állt.
De Victor utánament a lépcsőn,
s a tetőn rátalált.

Ott állt a holttest mellett,
csak állt a késsel ott:
s dalolt a vér:"A Feltámadás
s az Élet én vagyok."

A fiúk a vállához értek,
bevitték egy zárt kocsiba,
s ő moha-szelíd volt:"Én vagyok
az Embernek Fia."

S míg a sarokban agyagból asszonyt
formált ki szelíden:
"Én vagyok az Alfa s az Omega - szólt -,
eljövök s ítélkezem."


/Ford.: Gergely Ágnes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5