Victor, a csöppnyi lurkó,
egy szép napon világra lett:
s az apja térdére vette őt:
"Családod csúffá ne tedd."
Victor csak nézte az apját,
két nagy szeme ámuló,
s az apja szólt:"Victor, kisfiam,
te ne hazudj senkinek, jó?"
Victor az apjával egyszer
egy kicsike kocsiba ült:
s az apja azt olvasta:"Boldogok,
kiknek tiszta a szívük."
Tél volt, fagyos december,
nem gyümölcsérlelő:
s az apja a szívével összerogy,
lábán cúgos cipő.
Tél volt, fagyos december,
mikor elnyelte őt a hant:
Victort meg egy nagybácsi révén
a Midland Vidéki Bank.
Tél volt, fagyos december,
csak tizennyolc éves ő,
de főkönyve tiszta, és rendben a kassza,
és fehér a kézelő.
Szolid penzió volt a Peverilk,
ahol Victor szobát keres:
s az Idő csak leste, leste őt,
ahogy macska az egérre les.
A fiúk a vállára vertek:
"Voltál nővel? - kérdezte mind. -
Gyere mulatni szombaton éjszaka!"
Victor mosolyog és nemet int.
A vezér előtt a bankban
egy Corona szivarcsutak:
"Victor jó fiú, de ahhoz
riadt kis egérke csak."
Victor fölment a hálószobába,
másnap óracsöngésre kelt:
s most az ágyba vitte a Bibliát,
s olvasta Jezabelt.
Április elsején történt:
Anna a Peverilbe jő:
a szeme, a szája, a melle, a lába,
a mosolya férfiölő.
Külsőre épp olyan szűz volt,
mint az első áldozók,
de kislány-magát úgy nyújtotta át:
ajkán pezsgő volt a csók.
Április második napján
Anna bundában lépegetett:
Victor a lépcsőn meglátta őt,
és beleszeretett.
Mikor először nőül kérte,
Anna kacagott:"Férjhez? Sosem."
Mikor másodszor kérte, hallgatott,
aztán mosolygott s azt mondta:
"Nem."
Anna leült a tükör elébe,
fintort vágott és bámulta merőn:
"Victor buta, mint egy esős délután,
de nekem nincs jövőm."
Mikor harmadszor nőül kérte
a szennyvízcsatorna mögött,
Anna csókja úgy csattant, mint egy pofon:
"Nincs vágyam semmi több."
Kora augusztus, esküvő múltán
Anna így szólt:"Csókolj meg,
csacsi."
Victor válaszul átölelte:
"Ó, Helénám, trójai."
Szeptember közepén történt:
Victor munkába zarándokolt:
gomblyukán virág, már későre járt,
de Victornak jókedve volt.
A fiúk épp Annát beszélték,
az ajtó nyitva maradt:
"Szegény Victor nem tud semmiről,
de így persze boldogabb."
Victor csak állt, mint egy kőszent,
az ajtó nyitva maradt:
"A kis Austinban abból a nőből
jutott nekem is egy adag."
Victort felszívta a High Street
s a város szélén a csönd,
a munkástelep és a szeméttelep,
s a szeméből ömlött a könny.
Victor az alkonyba nézett,
oly egyedül, mint soha még:
"Apám - sírt , ott vagy, a
mennyben?"
"Inconnu" - mondta az ég.
Victor a hegyekre nézett,
csak hó volt fönn a hegyen:
"Apám - sírt -, ezt akartad?"
S a hegy azt mondta: "Nem."
Victor az erdőhöz ért el,
"Apám - sírt -, lesz hű
hitvesem?"
S fejét rázta mind a tölgy és a bükk,
s a válasz az volt:"Sosem."
Victor a mezőhöz ért el,
ahol füvet kaszál a szél:
"Apám - sírt , szeretem" - s
jött a szó:
"Már nem sokáig él."
Victor a folyóhoz ért el,
állt a mély, sűrű víz előtt:
"Apám - sírt -, mondd, mit
csináljak" -
s a víz szólt:"Öld meg őt."
Anna az asztalnál ült, és
kirakós kártyát vetett,
Anna az asztalnál ült, hogy
a férjét így várja meg.
Az első lap nem volt a dzsóker,
és nem volt a káró bubi,
és nem volt a kör dáma, kör király:
a pikk ászt húzta ki.
Victor az ajtóban állt meg,
csak állt és semmit se szólt.
Anna ránéz:"Mi baj, édes?"
de Victor nem válaszolt.
A bal füle hangot hallott,
és jobbról zúgott a jel,
s a tarkója legmélyén zúg a hang:
"E nőnek ma halnia kell."
Victor megfogta a kését,
arca árkolt és merev:
"Anna, jobb volna neked, ha sohasem
születtél volna meg."
Anna fölkelt az asztal mellől,
Anna fölugrik és sikolt,
de Victor jött lassan feléje,
mint álombeli holt.
Anna a dívány mögé mászik,
lerántja a függönyrudat,
de Victor jött lassan feléje,
és így szólt:"Kérd az Urat."
Anna föltépi az ajtót,
és rohan és meg sem állt.
De Victor utánament a lépcsőn,
s a tetőn rátalált.
Ott állt a holttest mellett,
csak állt a késsel ott:
s dalolt a vér:"A Feltámadás
s az Élet én vagyok."
A fiúk a vállához értek,
bevitték egy zárt kocsiba,
s ő moha-szelíd volt:"Én vagyok
az Embernek Fia."
S míg a sarokban agyagból asszonyt
formált ki szelíden:
"Én vagyok az Alfa s az Omega - szólt
-,
eljövök s ítélkezem."
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése