Gyerekhangu rügyeket szól
a vadrózsa ága -
könnyü néki: "anyát",
"apát"
mondhat a világra!
Van ki gügyögését értse -
bölcsőre se másképp:
úgy hajol rá, ami világ,
ha napfény, ha árnyék.
De énszivem vonitását
nem volt aki kérdi,
pedig anya a Mindenség,
felhőkendős néni!
De énajkam némaságát
nem volt aki oldja,
szomját, aki édes fénnyel,
édes tejjel oltja.
Ó, ha most fiának hívna
s ülnék ölében, térden! -
jaj, ne vegye még vénségnek
negyven gyermekévem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése