Mit tudsz, mondd, a cigány bibliáról?
Vándor, jóslatos, iratlan ének.
Véneknek súgták ezüstös éjek,
fénye szentjános-fényből világol.
Szétmorzsolt mirtusz sz aromája,
erdőzúgás, csillagjós-igézet,
ötvenkét lap kártya, sírok árnya,
templom koldusa, fehér kisértet.
Ki lelt rá e könyvre? Mi, tudósok,
emlékezet limlomán kutatva,
előérzettől hajtva jó szimatra:
érzék s agy fonákján dús adósok.
Elsüllyedt tudás sok régi völgyén
rege kanyarog lenn hömpölyögve.
Sem életbe, sem halálba: közte:
életre és halálra büvölvén.
Éjente e könyvre síri gyertyák
csorgatnak viasz-könnyet, halott-fényt.
Benn a könyv derengve-sejtve hajt át
álmokat nagy, holdkóros lapokként.
Versének vibráló ritmusába
nem hatolsz be, nem tudod, mi áll ott.
Ez tán: a költő vértanusága...
...hogy kell, mi üdvözítsen...
S szertemállott.
/Ford.: Tandori Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése