Peter Handke: Életrajz

Mit ér vele az ember,

ha lelkiekben gyarapszik,

de elveszít egy egész világot?

Isten a december huszonnegyedikéről huszonötödikére virradó éjszakán jött a világra.

Isten anyja pelenkába bugyolálta Istent. Csakhamar szamárháton menekült Egyiptomba. Miután tettei elévültek, Isten visszatért szülőföldjére, mert úgy vélte, az a legalkalmasabb hely a felserdülésre. Csendben növekedett és gyarapodott mind korban, mind kellemben. Áhítozott a világra. És örömévé vált szüleinek, akik mindent megtettek, hogy tisztességes embert neveljenek belőle.

Néhány osztály elvégzése után kitanulta az ácsmesterséget. Azután, amikor eljött az ideje, apja legnagyobb bánatára felhagyott a munkával.

Kilépett az ismeretlenség homályából. Nem volt maradása Názáretben. Felkerekedett, és hírül adta, hogy hamarosan eljön Isten országa.

Csodákat is tett.

Esküvőkön ő gondoskodott a vendégek szórakoztatásáról. Ördögöket űzött ki. Ily módon megfosztott egy disznótenyésztőt a tulajdonától. Jeruzsálemben egy szép napon lehetetlenné tette a templomban a szabályszerű pénzkereskedelmet. Nem vette figyelembe a gyülekezési tilalmat, és gyakran beszélt a szabad ég alatt. Mivel a tömegek unatkoztak, sikerült érdeklődőkre szert tennie. Ugyanakkor többnyire süket füleknek prédikált.

Miként az később a vádbeszédben elhangzott, megkísérelte a népet felbujtani fölöttesei ellen, amennyiben azt a látszatot keltette, mintha ő volna a régen várt Megváltó. Másfelől meg kell állapítani, hogy Isten nem volt embertelen. A légynek sem ártott. A haja szálát se lett volna képes meggörbíteni senkinek.

Nem volt emberkerülő természet. Ha eltekintünk kissé nagyzoló lényétől, alapjában véve ártalmatlan volt.

Némelyek mindenesetre úgy vélték, Isten jobb, mintha nem volna semmi. A legtöbben azonban ügyet sem vetettek rá.

Ennek következtében kis ügyet csináltak belőle. Mentségére keveset tudott felhozni. Valahányszor megszólalt, nem a tárgyra tért. Egyebekben fenntartotta vallomását: hogy az, aki. Többnyire azonban hallgatott.

A korfordulót követő harmincadik vagy harminckilencedik esztendő nagypéntekjén, a némileg kifogásolható módon lezajlott per után, keresztre akasztották.

Még hét szót szólott.

Délután három órakor, napsütéses időben, kilehelte lelkét.

Ezzel egyidejűleg Jeruzsálemben közepes erősségű földrengést észleltek. Kisebb anyagi természetű károkról kaptunk jelentést.

/Ford.: Ember Mária/